A hólyaghurut ellátásában mind a betegek, mind az orvosok oldalán rengeteg a „tévhit"

Szponzorált tartalom

2020. március 18. Kontent

A hólyaghurut orvosi szempontból banális megbetegedés, ugyanakkor rengeteg nő életét keseríti meg a mindennapokban, de szexuális téren is, hiszen a kellemetlen tünetek gyakran együttlét után jelentkeznek. A visszatérő hólyaghuruttal küzdők helyzetét tovább nehezíti, hogy a „felfázás” kapcsán számos tévhit él nemcsak a köztudatban, hanem orvosi berkeken belül is. Dr. Beöthe Tamás urológussal idejétmúlt kezelési módszerekről, hasznos megelőzési tanácsokról és lehetséges terápiákról beszélgettünk.

Miért és hogyan alakulnak ki a hólyaghurut, a köznyelven a „felfázás” tünetei?

A hólyag úgynevezett steril terület, vagyis egészséges embereknél a hólyagban nincsenek kórokozók. Ha egy baktérium bekerül a hólyagba, akkor zavarja, irritálja a hólyag felületét. Ilyenkor nagyon kellemetlen, folyamatos vizelési inger, égő, csípő érzés jelentkezik, sőt, vérvizelés is megjelenhet, ami nagyon megijeszti a beteget.

A hólyagba jutott baktériumok gyakran nem is kórokozók, hanem a bél normális, egészséges flórájából származnak,

csak éppen rossz helyre kerültek (szexuális aktus során, illetve a fizikai közelség miatt a végbélnyílás területéről könnyen a húgycsőbe kerülhetnek ezek a baktériumok – a szerk.). Itt persze panaszokat okoznak, de emellett általában gyengék, sérülékenyek, saját maguk is elpusztulnak, vagy a szervezet védekező rendszere pusztítja el őket.

beothetamasfoto.jpg

Dr. Böethe Tamás

Urológus és onkológus szakorvos

A gyakori, rendszeresen (évente háromnál több alkalommal) visszatérő hólyaghurut hátterében tehát nem különlegesen veszélyes és makacs kórokozók állnak, hanem inkább olyan tényezők, amik lehetővé teszik az egyszerű bélbaktériumok számára, hogy elzárt területre – vagyis a hólyagba – tévedjenek. Ezt elősegítő tényező önmagában a szexuális együttlét, különösen partnerváltás esetén, de fokozza a kockázatot a gyermekkorban lezajlott húgyúti gyulladás is.

Melyek a leggyakoribb tévhitek a hólyaghuruttal kapcsolatban?

A hólyaghurut ellátásában mind a betegek, mind az orvosok körében rengeteg a „tévhit", ami valójában inkább régi, berögzült, mára túlhaladott kezelést, ellátást jelent.

Általános az az elképzelés, hogy „megint felfáztam, úgyhogy beugrok egy antibiotikumért, és máris meggyógyulok". A betegek sokszor nem értik, miért nem akar nekik az orvos haladéktalanul felírni egy „csodagyógyszert". A másik oldalon pedig a sürgősségi, ügyeleti ellátásban is előfordul, hogy egy hirtelen felbukkant panaszos fiatal nőnek egyszerűbb a kért gyógyszert felírni, mint meggyőzni arról, hogy várjon a kezeléssel, és szakítson időt arra is, hogy visszajöjjön újabb ellenőrzésre. Nem beszélve arról, hogy az ilyen visszatérő esetek kezelése sokkal inkább rendszeres gondozást, semmint egyszeri kezelést jelent. Egy sürgősségi osztályon erre se idő, se lehetőség nincs.

Miért problémás az egyszeri kezelés?

Mert a végeredmény az lesz, hogy az urológiai rendelésen egy végletekig elkeseredett beteg jelentkezik, aki egy hosszú listát hoz antibiotikumokról, amelyek mindegyikét másik orvos, másik ügyelet írt fel (gondolva, hogy ő az első ellátó). A beteg panaszai pedig nem szűntek meg, sőt, már más problémák, hasi panaszok is ronthatják a képet.

A tünetek jelentkezése után urológushoz menjünk vagy nőgyógyászhoz?

Igen, ez fontos kérdés, mert ha például este vagy hétvégén hirtelen ismét jelentkeznek a panaszok, akkor hova forduljak? Az orvostudományban ismertek olyan megbetegedések, ahol egy idő után a beteg már többet tud a saját betegségéről, mint az orvosa. Az orvosnak ilyenkor az a feladata, hogy a kép egészét lássa, vezesse, irányítsa a betegét, elfogadva, hogy egy-egy szűk területen a beteg még nála is több ismerettel rendelkezik. Hogy ez az orvos urológus vagy nőgyógyász – kevéssé számít.

Ami nagyon fontos: hogy meglegyen a kölcsönös bizalom, az „együtt dolgozás", beteg és orvos közös munkája a gyógyulás érdekében.

Az orvos, aki a beteget gondozza, segíti, el fogja magyarázni azt is, hogy mi a teendő olyankor, amikor csak ügyelet áll rendelkezésre. Az „önkezelés" megfelelő felvilágosítás mellett a szakmai útmutatókban teljes mértékig elfogadott, sőt, javasolt! Ez azt jelenti, hogy a beteg megkezdheti a kezelést az őt gondozó orvostól kapott útmutatás alapján, de természetesen ezt követően minden esetben jelentkeznie kell kontrollvizsgálatra. Aki először találkozik a hólyaghuruttal, feltétlenül forduljon orvoshoz, hiszen ezek a tünetek, ritkán ugyan, de más, komolyabb megbetegedés jelei is lehetnek!

Mi a kulcsa a hosszú távú gyógyulásnak?

Az első jelentkezés alkalmával egy rövid, antibiotikus kúra még elegendő lehet, de a későbbiekben ez semmiképpen nem megoldás. Nagyon fontos tudni, hogy az antibiotikumok nem csupán a hólyagban fognak hatni, hanem a teljes szervezetben, tehát elpusztítják a természetesen velünk élő, egészséges, sőt védő baktériumflóránkat is. Tudnunk kell, milyen kórokozóval állunk szemben. Ismétlődő hólyaghurut esetén mindenképp javasolt a kezelés előtt ún. középsugár vizeletből mintát venni.

A mintát az orvosunk tenyésztésre küldi, vagyis megvárjuk, amíg a benne lévő baktériumok elszaporodnak, megnőnek. Az eredmény visszaérkezéséig 5-7 nap is eltelhet, ez idő alatt természetesen meg kell kezdeni a kezelést, de a végén látni fogjuk, hogy melyik baktérium volt az, amelyiket kezeltük. Ha elég sok ilyen eredményünk van, akkor szinte térképként szolgálnak a későbbi kezelésekhez, hiszen azt is megadják, hogy a kórokozók melyik gyógyszerre érzékenyek. A folyamatosan fennálló, visszatérő panaszok esetében elengedhetetlen, hogy az urológiai kivizsgálást, felmérést elvégezzük. Ezek általában egyszerű, nem fájdalmas vizsgálatok, könnyen lehet, hogy némelyik már meg is történt az egyes epizódok kapcsán, éppen csak a gondozó orvossal együtt át kell tekinteni a teljes kórtörténetet.

Mi mit tehetünk a gyors, hatékony gyógyulásért?

Igyunk legalább napi két-három liter folyadékot, ami mechanikusan is tisztítani fogja a hólyagot. Mindemellett számos gyógynövénykészítmény támogatja a gyógyulást. Érdemes a kezelést medveszőlőlevél-kivonattal kezdeni, mely tünetenyhítő hatása mellett fertőtleníti a vizeletet. Ezt kiegészíthetjük az irritációt csökkentő hatású készítményekkel is (jó hatású gyógynövények: tökmag, szömörce, komló, lestyán, rozmaring vagy kis ezerjófű). A tőzegáfonya megakadályozza, hogy a kialakult fertőzés nagy felületen elterjedjen, és a nehezen kezelhető, baktériumokból álló biofilm kialakuljon.

Az esetek mintegy kétharmadában a panaszok és tünetek antibiotikumos kezelés nélkül, az előbb említett „rásegítéssel” szűnni fognak, a szervezet saját maga leküzdi a fertőzést. Sajnos, ha a tünetek nem múlnak, akkor antibiotikus kezelést is el kell kezdeni. Fontos, hogy ez a korábbi tenyésztési eredmények alapján kerüljön kiválasztásra, és – természetesen – újabb mintából is indítsunk tenyésztést a kezelés megkezdése előtt! Nagyon kellemetlen tünetek esetén a nem szteroidtartalmú gyulladáscsökkentők segíthetnek, amelyek szintén receptkötelesek.

Mit ajánl azoknak a nőknek – megelőzés céljából –, akik gyakran küzdenek a szex után fellépő hólyaghuruttal?

Van néhány hasznos praktika, ami segíthet abban, hogy a baktériumok ne jussanak a hólyagba. Természetesen első lépés a személyes higiénia, ide tartozik, hogy pl. vécézést követően a törlés mindig elölről hátulra, és soha ne visszafelé történjen! Szexuális együttlét előtt és után is érdemes a hólyagot kiüríteni, és természetesen megfelelően mosakodni, zuhanyozni. Alsóneműk tekintetében érdemes kerülni az ún. tanga-fazont, mivel a rizikót ez is fokozza. Segítséget nyújthat az immunoaktív védekezés, melynek során nem fertőző baktériumkészítményt juttatunk a szervezetbe. A saját védekező rendszerünk ezt követően hatékonyabban tud fellépni a fertőzés ellen. A kezeléshez kérjük az orvosunk segítségét!

Ha mindezek ellenére nem sikerül eredményt elérni, akkor kis dózisú antibiotikum, akár csak az esemény után beszedve, segíthet. Egy ilyen kezelés mindenképpen az orvosunkkal történő részletes megbeszélés után, folyamatos orvosi ellenőrzés mellett történjen.

Visszatérő hólyaghurut esetén mi a helyzet a férfi partnerrel?

A férfi húgyutak védettebbek a fertőzés ellen. Hosszabb a húgycső, távolabb helyezkednek el a testnyílások, és az áramlás mindig kifelé történik, szemben a nő szervezetével. Mindezek miatt a férfiaknál gyakorlatilag hólyaghurut sem alakul ki.

A fertőzés sem a férfitől származik. Éppen elegendő bélbaktérium van a nők szervezetében a fertőzés kialakulásához, és a férfiak amúgy szintén barátságos bélbaktériumai nem különböznek a nő bélbaktériumaitól. Emlékezzünk vissza! A hólyaghurutot nem veszélyes kórokozók, hanem barátságos bélbaktériumok okozzák, amik rossz helyre tévedtek. Éppen ezért nem szükséges a férfiakat is kezelni. Természetesen, ettől függetlenül, az alapvető vizsgálatokat a partnerek esetében is érdemes elvégezni, ahogy az együttlét előtti (és utáni) tisztálkodás esetükben is fontos részét képezi a megelőzésnek. Másrészt ne csak szexuális partnerként gondoljunk a férfiakra, hiszen a megértő és támogató társ a kezelés és gyógyulás folyamatában is rengeteget fog segíteni.

Nevezhetjük a visszatérő hólyaghurutot banálisnak, de a beteg számára szörnyű betegség.

Sokkal könnyebb ezzel a párját maga mellett tudva, együtt megbirkózni. Azok a párok például, akik együtt jönnek be a rendelőbe, együtt hallják az orvos tanácsait, vagy együtt megbeszélik hallottakat, sokkal könnyebben küzdenek meg a betegséggel. Biztos vagyok abban, hogy ez a gyógyulást is elősegíti.

 Ez is érdekelhet

 

A bejegyzés trackback címe:

https://gyogytudor.blog.hu/api/trackback/id/tr4215505026