Tamás nem is gondolta, hogy baj lehet. Egy ideje ugyan fáradékony volt, és többet is aludt, de ezeket betudta annak, hogy pörgős életet él és sokat dolgozik. Egy ájulás kellett ahhoz, hogy rájöjjön, komolyan kell vennie a kiegyensúlyozott táplálkozást.

„Visszagondolva bőven voltak vashiányos tüneteim, de azokat másnak tulajdonítottam, és jó részüket kompenzáltam is” – meséli a harmincas éveiben járó Tamás, aki átlagos életet él, nem dohányzik, nem iszik sok alkoholt, ugyanakkor bevallása szerint sokáig elég egyoldalú táplálkozást folytatott.

„Nem különösebben érdekelt, mit is juttatok be a szervezetembe az étkezésemmel. Gyerekkorom óta kevés húst eszem, és ez a szokásom felnőttkoromban is megmaradt. A vashiányra vagy a vaspótlásra senki nem hívta fel korábban a figyelmemet, így azt sem tudtam, hogy mivel főleg növényi alapú az étrendem, jobban oda kéne figyelnem a változatos étkezésre, vagy legalább a vaspótlásra.”

Tamás nem spilázta túl az étkezését, gyakran használta ugyanazokat az alapanyagokat, és néhány kedvenc ételét váltogatta, amikor ebédet vagy vacsorát készített magának. Egy idő után ugyan észrevette, hogy egyre fáradékonyabb, nem mentek úgy a kilométerek, amikor elment reggelente kocogni, és a munkájára is nehezen fókuszált, de betudta annak, hogy kemény év volt a cégnél, sok volt a stressz és a munka.

„Este próbáltam korábban lefeküdni, és napközben egyre több kávét ittam. De minden kompenzálás hasztalan volt, így szép lassan megszoktam, hogy állandósul az alacsony energiaszintem. A szűk környezetemben többen megkérdezték, hogy nincs-e valami gond, mert nagyon sápadtnak tűnök, de csak legyintettem, felesleges aggódásnak éreztem a kérdéseiket. Egészen addig, amíg egyszer futás közben rosszul nem lettem. Egyszerűen elsötétült előttem a világ, és szabályosan összerogytam kocogás közben” – meséli a férfi, akinek az volt a nagy szerencséje, hogy vele tartott a futásban egy barátja is, aki egyből hívta a mentőket.

A kórházban, a kivizsgálások után derült ki, hogy Tamás vashiányos vérszegénységgel küzd, ami arra utalt, hogy a vasraktárai már jó ideje kiapadófélben lehettek.

A vashiány ugyanis nem egyik pillanatról a másikra alakul ki, több fázisa követi egymást, mire a vérszegénység állapotába kerül a beteg. Az első fázis során a vasraktárak kimerülése kezdődik el, ami azt jelzi, hogy nem jut elegendő mennyiségű és minőségű vas a szervezetünkbe. Ennél a szintnél a szervezet a meglévő vasat a hemoglobinszint csökkenésének megakadályozására használja fel. A második fázis során már a keringő vas mennyisége is lecsökken. Ekkor a szervezet még tud működni, de már megjelennek a jellemző vashiányos tünetek: a fáradtság, a fizikai és szellemi teljesítőképesség csökkenése. A harmadik fázisban alakul ki a vérszegénység, amikor a vasraktárak kiürülésével vaspótlás híján a szervezet akár össze is omolhat.

Tamásnál már vérszegénységet diagnosztizáltak az orvosok. Ilyenkor a vaspótlás mellett a kezelés első lépése a kiváltó ok megkeresése és megszüntetése. Vagyis tisztázni kell, hogy ha vérzésről van szó, annak mi az oka, és meg kell azt szüntetni. Ha felszívódási zavar áll a háttérben, ki kell deríteni, hogy azt mely egyéb betegség okozza. Természetesen meg kell vizsgálni a beteg életmódját és étrendjét is, mert könnyen lehet, hogy hosszú ideje tartó, egyoldalú táplálkozás áll a vashiány hátterében, mint Tamás esetében. Mindezzel párhuzamosan el kell kezdeni a vaspótlást is. Ez általában tablettával történik, szájon át, de súlyos esetben vénás vaspótlásra van szükség.

„Ma már túl vagyok egy három hónapos gyógyszeres vaspótláson, és azóta tudatosan odafigyelek arra, hogy miből mennyit eszem, mert már tudom, hogy kevés húsevés mellett fontos, hogy sok halat, tojást és vasban gazdag zöldséget, olajos magokat és gyümölcsöt is fogyasszak. Mindemellett sok C-vitamin-tartalmú ételt is beiktattam a mindennapi étkezésembe, a C-vitamin ugyanis segíti a vas felszívódását. Emellett figyelek a vashiányos tünetek esetleges jelentkezésére, és évente vérvizsgálatra is megyek, hogy ne érjen újabb meglepetés futás közben.”