Manapság az ember könnyen pánikba eshet, ha váratlanul nem érzi az ízeket – elvégre ez a tünet a mostanában leginkább rettegett fertőzésre is utalhat. Ugyanakkor a legtöbb légúti megbetegedéssel együtt járhat ez a kellemetlen panasz. De mi áll mögötte?

Nulla illat, nulla íz, mi az?

Biztos te is tapasztaltad már, hogy erősebb nátha, vagy influenza esetén rosszabbodik, vagy akár meg is szűnik a szaglásunk, és nem érezzük az ételek ízét.

Ezt a  szaglásvesztést, más néven anozmiát a felnőttek esetében 40 százalékban vírusfertőzés okozza.

A felső légúti fertőzéseket ugyanis 200-nál is többféle kórokozó válthatja ki, ezért nem meglepő, hogy  koronavírus-fertőzés esetén is felléphetnek ilyen tünetek. Egy német statisztika szerint háromból kettő betegnél jelentkeztek a tünetek.

A szakemberek azt tanácsolják, hogy ha hirtelen fellépő szaglás- és ízvesztést tapasztalunk, akkor maradjunk otthon és kerüljük a társaságot, hiszen lehetséges, hogy megfertőződtünk, és mi magunk is fertőzünk. Ha egyéb tipikus koronavírusos panaszok is fellépnek (láz, végtagfájdalom, száraz köhögés), akkor maradjunk továbbra is otthon és telefonon értesítsük erről a háziorvosunkat!

Azt is jó tudni, hogy az íz és a szaglás ideiglenes elvesztése szinte a legtöbb légúti betegségnek lehet kísérő tünete, ráadásul a kettő szorosan összefügg, vagyis amikor az ízérzékelés elvesztéséről vagy csökkenéséről beszélünk, valójában rendszerint a szaglás romlásáról van szó.

De mitől veszítjük el a szaglásunkat és az ízlelés képességét?

Normál esetben az orrüregen áthaladó levegő felmelegszik és megtisztul: ezt a folyamatot nagyrészt az orrnyálkahártya végzi, amely viszont gyulladás esetén jelentősen megduzzad, és a váladéktermelése is erősen fokozódik. Ennek következménye az orrdugulás, ami nemcsak a levegővételt nehezíti meg, de ellehetetleníti a rágás során az ételekből felszabaduló aromák bejutását is az érzősejtekhez, így fosztva meg minket az összetett ízérzékeléstől.

Ha állandósul a helyzet, irány az orvos!

A szaglásvesztés ritkább esetben állandósulhat, de ha a nátha vagy influenza után hat hétnél tovább fennáll a kellemetlen panasz, feltétlenül forduljunk orvoshoz.

Az állandósult szaglásvesztésnek még számos oka lehet. Ide tartozik például a krónikus gyulladás következtében kialakult orrpolip is. Ugyanakkor a szagérzékelés elvesztése az Alzheimer-kór egyik legkorábban jelentkező tünete is lehet.

De közrejátszhat az idő múlása is: a szaglás romlása a 60 év felettiek közel 25 százalékát érinti, ennél idősebb korban pedig még gyakoribb. Ez azzal magyarázható, hogy az öregedéssel a szaglógumóban lévő rostok száma csökkenni kezd, ezért a szagokra kevésbé érzékenyekké válunk.

Ha nincsenek egyéb panaszaink, érdemes forró, sós vízzel inhalálni (ennek pontos útmutatását itt írtuk meg), de az orrunk megtisztítására a tengervizes orröblítőket is segítségül hívhatjuk.

Mindenekelőtt azonban legyünk óvatosak: amennyiben szaglás- vagy ízvesztést tapasztalunk, inkább maradjunk otthon, és lehetőleg ne találkozzunk másokkal.