Hiába áll a mai 45 pluszos nők előtt még az életük legalább egyharmada, a társadalomban elfoglalt szerepük sok kihívás elé állítja őket, a változókorról beszélni pedig még mindig tabunak számít. Milyen volt a helyzet 20-30 évvel ezelőtt, és mi változott azóta?

A változókorról való párbeszéd még manapság sem magától értetődő. A fiatal nők feje fölött baljós árnyként lebeg ez az elkerülhetetlen változás, amely a menstruáció kimaradozásával kezdődik, majd annak teljes megszűnésével, azaz a termékeny életszakasz lezárulásával végződik. Sokan úgy érzik, megszűnnek nőnek lenni és a klimax beköszöntét a test megöregedésével teszik egyenlővé. Holott ezután is van lehetőség aktívan és olyan formában élni az életünket, ahogyan szeretnénk.

Az univerzális „hiszti”

A menopauzáról nyíltan beszélni a korábbi évtizedekben még annyira sem volt elképzelhető, mint napjainkban. Egyszerűbb volt rásütni a „hisztis” jelzőt a hangulatingadozással küzdő nőkre, akiknek a maiakhoz képest sokkal kevesebb lehetőségük volt tájékozódni a problémáikról.

Ötven felett az élet

Azok a nők, akik a kilencvenes években voltak fiatalok, már sokkal szabadabban, nyitottabban élhettek, mint anyáik. Az akkori ötvenesek még hagyományos női szerepek szerint nevelkedtek, így aktív keresőként is az otthon békéjének fenntartása, a háztartás vezetése volt a legfontosabb feladatuk. Korán alapítottak családot, termékeny életszakaszuk lezárulásával pedig nem voltak olyan lehetőségeik, valamint nem is éltek olyan aktív életet, mint a mostani változókorú nők. 

Örök fiatalság?

A fiatalságkultusz, az átlagéletkor kitolódása új lehetőségeket hozott. Manapság sokan a harmincas éveikben vállalnak csak gyereket és negyvenéves koruk környékén mennek vissza dolgozni, amiből az is következik, hogy a karrierjük csúcsát is később érik el. Igényük van rá, hogy aktívak maradjanak, az elhelyezkedés a számukra azonban sokkal nehezebb, mint a hasonló korú férfiak esetében. A női nyugdíjkorhatár kitolódásával (amely 1998-ig 55 év volt, azóta pedig folyamatosan emelkedik, ma már 65 év) az aktív élet megőrzése elvárás is lett.

Sokan különböző kezelésekkel igyekeznek megőrizni fiatalságukat, mások viszont felvállalják az idősödő testüket olyannak, amilyen. Ezt a két „irányzatot” képviseli Jane Fonda és Lily Tomlin a Grace és Frankie című sorozatban, ahol Grace a fiatalságát kergeti, míg Frankie a természetesség híve és a harmóniát keresi saját magában.

A testi-lelki egyensúlyról való gondolkodás kiemelten fontos a változókorba lépő nők számára. Ma már dönthetünk arról, milyen kezelést választunk a tüneteink enyhítésére, és sokkal könnyebben jutunk információkhoz is. Az orvosi kivizsgálás elengedhetetlen, emellett segíthet enyhíteni a tüneteket a rendszeres mozgás, sport, illetve a megfelelő étkezés, diéta betartása, hogy olyan életet éljünk 45 éves korunk után is, amilyet szeretnénk.

A változókorról szóló párbeszéd fontosságára, illetve a tabusítás ellen sok világsztár emeli, emelte fel a hangját. Május nagy szenzációja volt Naomi Campbell, aki 50 éves korában vált anyává, ezzel is üzenve, hogy nem az életkorunk határozza meg, hogy kik vagyunk. A menopauza nem jelenti a nőiség végét, az anyai érzések pedig nem köthetők életkorhoz.