A modern orvoslásnak hála, az aranyér kezelése mára hatékony és fájdalommentes, de nem volt ez mindig így. A történelem során olykor szó szerint tűzzel-vassal próbáltak megszabadulni a fájdalmas elváltozástól.

Az aranyér az emberi test egyik érzékeny területének évszázadok óta ismert problémája. Szerencsére ma már tudjuk, hogyan lehet felismerni a kezdeti tüneteket, és a kezelése sem mondható bonyolultnak.

De nem volt ez mindig így: gyertek velünk az időben, és a cikk végére ti is fellélegeztek, hogy a mai korban éltek.

Az őseink is szenvedtek tőle

Már az ókori egyiptomi és görög feljegyzések is tartalmaznak utalásokat az aranyérre, és az ókori Rómából is számos leírás és kezelési módszer maradt fent az aranyérre vonatkozóan.

Az aranyér, valamint a végbélnyílás és a végbélcsatorna egyéb betegségeinek legrégibb leírásai Kr. e. 1500-ból, Mezopotámiából származnak. De az indiai és kínai irodalomban még régebbi feljegyzések is találhatók, bár nem tudjuk pontosan, hogy ezek milyen régiek. Az i. e. 1200 körül keletkezett egyiptomi „Chester Beatty orvosi papirusz” kizárólag ezekkel a betegségekkel foglalkozik, és a régi európaiaktól, mint a Rómában tevékenykedő görög Hippokratésztől (kb. 460–370) és Galénosztól (129–216 körül) több átfogó írás származik ugyanerről a témáról.

Azóta számos híres orvos írt az aranyér témájában. Francois de Montègre például 227 oldalt írt az aranyérről az 1817-ben megjelent nagy francia enciklopédiában. A híres német patológus, Rudolph Virchow pedig az 1863-ban megjelent, a daganatokról szóló nagy könyvében 30 oldalt szentelt a betegségnek, az amerikai William Bodenhamer 1884-ben szintén közel 300 oldalas könyvet írt kizárólag az aranyérről.

A kezelése a történelem során sokszor meglehetősen brutális volt

Az ókorban és még később is úgy gondolták, hogy a betegségek a rossz szokások következményei, valamint az istenek, démonok, csillagok, évszakok és az időjárás okozza azokat.

A javasolt kezelés az észszerű és erkölcsös életmód mellett az isten megbékítése vagy a démon kiűzése volt. Amulettekkel is védekeztek, különböző köveket, valamint szárított varangyokat használtak a betegségek távoltartására. 

Kr. e. 400 körül kialakult a humoralizmus elmélete. Eszerint a betegségeket a testnedvek (vér, váladék, sárga és fekete epe) egyensúlyának hiánya okozza. Ennek megfelelően a kezelés az egyensúly helyreállításából állt: hányás, köhögés, izzadás, vizelés vagy székletürítés kiváltásával, illetve a vér hígításával.

A végbélnyílásban lévő erek duzzanatát a vér, a váladék és a fekete epe pangásával magyarázták, és az innen származó vérzést jó jelnek tekintették, amelyet nem szabad teljesen megszüntetni. A végbélnyílásban lévő ereket épp ezért „aranyereknek” nevezték el.

Az ókori rómaiak elég drasztikus megoldást választottak: forró vassal próbálták megszabadítani magukat az aranyértől, míg az ókori egyiptomiak bizonyos növényekkel és gyógynövényekkel kezelték a problémát. A középkorban is fájdalmas és veszélyes kezelési módok voltak divatban, és ezek csak csekély sikerrel jártak.

A modern orvoslás vívmányainak köszönhetően azonban az aranyér kezelése sokkal hatékonyabbá és kevésbé fájdalmassá vált. A sebészi beavatkozások, a patikai kenőcsök és kúpok, valamint az általános életmódbeli változtatások mind megkönnyítették az aranyér kezelését.

De mi is az aranyérbetegség?

Az aranyérbetegség nem más, mint annak a vénás fonatnak – az aranyérnek – a megnagyobbodása és gyulladása, amely az ánusz közelében a végbélben található. Ezek a vénák a végbél körüli terület vérkeringésében, valamint a széklettartásban és a székletürítésben játszanak fontos szerepet, és kellemetlen tüneteket okozhatnak, ha kitágulnak vagy begyulladnak.

Létezik külső és belső aranyér. A belső aranyér a végbél belsejében található, míg a külső aranyér a belső aranyér végbélnyíláson kívül rekedt változata. Az aranyérbetegség pedig ezeknek a visszereknek a duzzanatával, fájdalmával jár, valamint viszketést és vérzést is okozhat.

Civilizációs betegség

Az aranyérbetegséget ma civilizációs betegségnek is nevezik, mivel a kórkép kialakulásában és súlyosbodásában számos modern életmódi tényező is szerepet játszik. A túl sok ülőmunka, az egészségtelen étrend, a rostszegény táplálkozás, az elhízás és a székrekedés mind hozzájárulhat az aranyeresség kialakulásához vagy súlyosbodásához.

A túlzott nyomás a végbél környékén, a nagy súlyok emelése, a kemény fizikai munka, a terhesség vagy a szülés szintén növelheti az aranyér kialakulásának kockázatát. A modern életvitel, amelyben az emberek hajlamosak kevesebb időt szentelni az egészségükre és a testmozgásra, valamint többet ülni, hajlamosít az aranyérbetegség kialakulására.

Az aranyér kezelése és megelőzése modern módszerekkel

Az egészséges életmód kulcsfontosságú lehet az aranyér kialakulásának megelőzésében. Ez magában foglalja a rendszeres testmozgást, a rostban gazdag étrendet, a bőséges folyadékfogyasztást és a stresszkezelést.

Ha már kialakult az aranyér, akkor sincs tragédia, hiszen számos kezelési lehetőség áll a rendelkezésünkre. A gyógyszerektől, a speciális kenőcsöktől, kúpoktól kezdve a lézeres beavatkozáson át a sebészeti műtéti eljárásokig széles a paletta. Ugyanakkor fontos tudni azt is, hogy minél hamarabb kezdünk vele foglalkozni, annál gyorsabb lesz a gyógyulás. Amennyiben hagyjuk súlyosbodni a problémát, azzal csak felesleges szenvedésnek tesszük ki magunkat.