A prosztatagyulladás nagyon kellemetlen tud lenni, sokan mégsem tudják, mi okozhatja. Készítettünk egy kisokost a betegség kialakulásának fő okairól, és megmagyarázzuk, mit érdemes elkerülni.

Az akut és krónikus prosztatagyulladás minden esetben bakteriális fertőzéssel indul. Az előbbi hirtelen, súlyos tüneteket, nagy fájdalmat okoz, míg az utóbbi hosszú évekig elhúzódó, visszatérő fájdalmakkal járó, az életminőséget negatívan befolyásoló kórkép.

A prosztata a kórokozóktól viszonylag védett helyen, a kismedencében helyezkedik el. A baktériumok csak két úton juthatnak el hozzá: a húgycsövön felfelé haladva, vagy a vér- és a nyirokkeringés útján, amelynek előfeltétele, hogy az emberi testben létezzen egy, az immunrendszer által nehezen elérhető góc, ahonnan a kórokozók időnként kiszabadulnak.

A húgycsőben felszálló fertőzés

• A prosztatagyulladásért leggyakrabban a normál bélflóra baktériumai felelősek. Felszálló fertőzéseket okoznak még a hólyaghurut kialakulásáért felelős kórokozó baktériumok. Az ilyen jellegű fertőzések elkerüléséhez általában csak annyi szükséges, hogy ne hanyagoljuk el a személyes higiénénket.
• Okozhatja nemi úton terjedő betegség, amelyet olyan fertőzött partnertől kaphatunk, akinél a kórokozó nagy számban van jelen. Az ilyen jellegű fertőzések ellen ideális védelem a gumióvszer használata.

A vér- vagy nyirokáram útján kialakuló fertőzés

Ezek a kórokozók származhatnak egy tüszős mandulából, vagy bármely betokolt tályogból (pl. fogtályog). A tályogból kiszabaduló baktériumok a keringésbe kerülve ott tapadnak meg a legkönnyebben, ahol a leglassúbb a vér áramlása. A kismedence vénás áramlása kifejezetten lassú, és a fizikai inaktivitás még ronthatja is ezt. Mindemellett a prosztata ideális búvóhely a baktériumok számára. A mirigyes-izmos szervben található nyákba az immunrendszer sejtjei nehezebben jutnak be, ugyanakkor a nyák jó táptalaj a kórokozóknak.

A prosztatagyulladások speciális fajtája a nem bakteriális prosztatagyulladás. Az eredete nem teljesen tisztázott, habár ezt a típust gyakran vissza lehet vezetni egy korábbi bakteriális prosztatagyulladásra. A kórkép érdekessége, hogy a betegek tünetekről, fájdalomról számolnak be, ugyanakkor kórokozó nem mutatható ki a prosztatából. A laborvizsgálatokkal bakteriális fertőzés nélküli steril gyulladás jeleit lehet felfedezni.

A nem bakteriális prosztatagyulladások legszokatlanabb fajtája az, amikor a beteg tüneteit sem kórokozó jelenléte, sem gyulladás jelei nem támasztják alá. Az utóbbi években több elmélet született, amelyek idegrendszeri tényezőkre vagy autoimmun folyamatokra vezetik vissza a nem bakteriális prosztatagyulladás eredetét.

Autoimmun folyamatok

Ilyenkor az immunrendszer a prosztata szövetét támadja meg, ami gyulladáshoz vezet, és ez okozza a kellemetlen tüneteket.

Idegrendszeri tényezők

Bármely, korábban aktív bakteriális prosztatagyulladás öngerjesztő reflexet indíthat be, amely a fertőzés és a gyulladás elmúlása után folyamatos feszülést (spazmust) és fájdalmat okoz. A reflex aktiválódása gyakran hosszan tartó, erős stresszel járó életszakasz után történik. Ezekben a kórképekben általában a sportnak, az életmódváltásnak és a relaxációs szabadidős tevékenységeknek lehet jótékony hatása.

Hirdetés