Tudtad, hogy az ezüst nemcsak kiegészítőként működhet, hanem antibakteriális hatása miatt az orvostudomány is szívesen alkalmazza? És az megvan, hogy miért cseppentettek ezüstöt az újszülöttek szemébe?

Érthető, ha első blikkre ékszerként gondolsz rá, hiszen különleges fényével már az ókorban felhívta magára a figyelmet, és el is kezdtek belőle ékszereket, étkezéshez szükséges tárgyakat készíteni, később pedig pénzverésre használták. Az ókori Egyiptomban, amikor előállításra még csak az elemi formát ismerték, az arany és a fém értéke megegyezett. Később, amikor felfedezték, hogy vegyületekből is elő lehet állítani, az ezüst értéke csökkenni kezdett az aranyhoz viszonyítva, ám népszerűsége töretlen maradt. Ma is közkedvelt az ékszerkészítés területén, de a díszítő funkción túl egyéb hasznos tulajdonságai is vannak.

Nem ma fedezték fel

Már az ókori Egyiptomban, a Római Birodalomban és a görög városállamokban is tudtak az ezüst jótékony hatásairól. Az írásos feljegyzések szerint Paracelsus, a híres alkimista orvos is több betegség gyógyítására alkalmazta. Az elmúlt évszázadokban még több jótékony hatására derült fény.

Az 1840-es években a nőgyógyászat vezető alakja, J. Marion Sims például ezüsthuzalt használt a nőgyógyászati műtéteknél varratként, amelyet egy ékszerésszel készíttetett. Ez nagyon kedvező eredményeket hozott elődeihez, a selyemhez és a bélhúrhoz képest.

Később, 1881-ben, Carl Siegmund Franz Credé, német nőgyógyász és szülész vezette be az újszülöttek szemének kezelését, 2 százalékos ezüst-nitrát oldattal a gonorrhea (közkeletű nevén kankó) okozta vakság megelőzésére. A méltán híres orvos gyakorlata olyannyira bevált, hogy még ma is alkalmazzák, csak kicsit másként; a Credé-módszer lényege, hogy szemcseppet csepegtetnek a csecsemő kötőhártyájára. A szemcsepp régen ezüst-nitrátot tartalmazott; ma többnyire antibiotikum (tetraciklin vagy erythromycin) a hatóanyag.

A háborúban is bevetették

Nem, nem fegyver gyanánt. Kiderült, hogy az ezüst bizonyítottan hasznos antimikrobiális hatóanyagként a fertőzések ellen, ezért az ezüst-nitrátot főként fekélyek és elgennyedt sebek gyógyítására használták. Az 1900-as években jöttek rá, hogy ha a sebek gyógyítására ezüstfóliás kötést alkalmaznak, azok gyorsabban gyógyulnak és alacsonyabb volt az elfertőződés kockázata.

Ezt a módszert a II. világháborúban szintén használták és egészen 1955-ig az orvosi szakkönyvek által is elismert módszer volt, bár a modern antibiotikumok 1940-es években történő kifejlesztésével az ezüst antimikrobiális szerként való használata csökkent. Később, 1968-ban kifejlesztették az ezüst-szulfadiazint (SSD), egy ezüstöt és nátrium-szulfadiazin antibiotikumot tartalmazó vegyületet.

Ma is közkedvelt az orvostudományban

Egy friss, 2018-as Cochrane-tanulmány megállapította, hogy az ezüsttartalmú kötszerek növelhetik a gyógyulás esélyét a vénás lábszárfekélyek esetében. 2017-ben a 2000-2015 közötti időszak klinikai vizsgálatainak átfogó elemzése arra a következtetésre jutott, hogy "az ezüst sebkezelésben való alkalmazásának bizonyítékai lényegesen jobbak, mint ahogyan azt a jelenlegi tudományos vita érzékelteti", és hogy az ezüst szelektív és rövid ideig történő alkalmazása esetén antimikrobiális hatású, javítja az életminőséget. 

Az antibakteriális hatása miatt az orvostudományban ma is közkedveltek az ezüsttel bevont katéterek, ezüstözött szív-műbillentyűk, hiszen azok megakadályozzák a baktériumok megtelepedését. Sőt, hasonló okokból alkalmazzák vágódeszkák, asztalfelületek, mosogatógépek és hűtőszekrények tisztítására is.