Szerencsére ma már ledőlni látszik a saját magát mindenkiért beáldozó anya mítosza, ettől függetlenül még sok nő követi azt a társadalmi mintát, hogy túl sok mindent vállal magára, nem tud határt szabni, segítséget kérni, és a végén testileg és lelkileg is szétforgácsolódik.

„Nem emlékszem pontosan, mikor kezdődött. Talán akkor, amikor megszületett a második gyerekem, és egy ideig szó szerint nem volt egy szabad percem sem. Vagy talán már jóval korábban, amikor először hallottam azt a mondatot, hogy »egy jó anya mindig a családját helyezi előtérbe«. Akkor még nem tudtam, hogy ez a mondat évekkel később egyfajta belső iránytűvé válik, ami majd rossz irányba visz” – meséli Kinga, akinek sokáig tartott, mire ráeszmélt, hogy a rengeteg teendő között elfelejtette, mennyire fontos a saját fizikai és mentális jólléte. Nem gondolta, hogy majd a visszatérő gombás hüvelyfertőzés fogja felnyitni a szemét.

„Az elmúlt időszakban egyre gyakrabban voltak visszatérő hüvelyi panaszaim. Égés, viszketés, diszkomfort – és rendre akkor jelentkeztek, amikor végre pihenést terveztem beiktatni. Volt olyan, hogy magát a kezelést is lesöpörtem a prioritási listáról, mert edzésre kellett vinni a nagyobbat, játszóházba a kisebbet, jött a bevásárlás, főzés, mosás. Mindenki és minden feladat fontosabb volt nálam. Legalábbis akkor így éreztem. Egy idő után már nem is beszéltem a vissza-visszatérő problémáról. De a testem nem hallgatott tovább, hanem egyre többször üzent. Nemcsak viszketéssel, hanem fáradtsággal, ingerlékenységgel, alvásproblémákkal. A menstruációm is rendszertelenné vált” – idézi fel Kinga, aki hosszú évekig élt úgy, hogy mindent és mindenkit maga elé helyezett. Egyre többet vitázott a férjével is, a gyerekeivel pedig türelmetlenné vált. Testileg és lelkileg is kimerült.

Aztán egy este, amikor a gyerekek végre elaludtak, a férje megkérdezte, miért olyan türelmetlen mostanában. Akkor Kingából kibukott a fáradtság és a megfelelési kényszer minden fájdalma. Hosszú beszélgetés következett, és Dávid is megértette, hogy Kinga túl sok terhet cipel. Rájött, hogy mindez azért nem tűnt fel, mert ebben nőtt fel, a háztartási munkák és a gyerekek nevelése csak az anyja vállát nyomták. A nő mártírként viselte sorsát, és egy idő után a vidámság is eltűnt az arcáról. Kingával átbeszélték az otthonról hozott szülői mintázatukat és azt, hogy ők szeretnék máshogy csinálni. Végül készítettek egy táblázatot, és elosztották egymás között az otthoni feladatokat, így már minden héten jutott énidő Kingának, aki végre kezébe vehette a saját egészségét is.

„Ez volt az a pont, ahol végre beismertem: nem elég szeretni a családomat – magamat is szeretnem kell” – magyarázza Kinga, hozzátéve: az önelhanyagolás nem egyetlen döntés eredménye, és nem is egyik napról a másikra alakul ki. Lassan kúszik be, és szép fokozatosan az identitás részévé válik.

A fiatal nő arra figyelmezteti a sorstársait, hogy ez az önfeláldozó attitűd rombolja az önképet, az egészséget és akár a gyerekekkel kapcsolatos viszonyt is: egy kiégett, fáradt anya, akinek az egészsége sem tökéletes, nem tud jelen lenni igazán. Ezek Kinga tanácsai:

• Havonta egyszer írj be egy délelőttöt vagy estét, ami csak rólad szól. Ez lehet orvosi vizsgálat, olvasás, séta – a lényeg, hogy te vagy a fókuszban.
• Merj beszélni a panaszaidról a pároddal, barátnőddel, orvosoddal.
• Nem kell minden kérésre igent mondani, különösen akkor nem, ha azzal magadat áldozod fel. Az önszeretet nem önzőség, hanem alapfeltétele annak, hogy hosszú távon gondoskodhass másokról.
• A család nemcsak feladat, hanem erőforrás is lehet. Mondd ki, ha elfáradtál. Mondd ki, hogy most te jössz. Sokszor meglepő, milyen szívesen segítenek, ha mered kérni.

„Amikor a tested jelez, halld meg és változtass” – mondja Kinga, aki tudja, miről beszél.