Amikor idősödünk, egy sor változás zajlik a szervezetünkben. Megváltozik a külsőnk, a mozgásunk, és ezek a fizikai folyamatok mentálisan is megviselhetnek minket. Az új korszak mindkét nem tagjait megijesztheti: ilyenkor üti fel a fejét a kapuzárási pánik, ami korántsem annyira vicces, mint ahogy azt a filmekben ábrázolják.

Unásig látott jelenet, amikor az idősödő férfi befesti az ősz haját, sportautót vesz, fiatal nőknek csapja a szelet, és elkezd úgy viselkedni, mint huszonéves korában. A kapuzárási pánik a valós életben ritkán ennyire sarkos, és annak, aki átéli – illetve a szűk környezetének – korántsem annyira vicces. A kifejezéshez meglehetősen pejoratív jelentés párosult, pedig komoly és komplex lélektani jelenségről van szó.

Ez egy valós pánik

A kapuzárási pánik értelemszerűen akkor üti fel a fejét, amikor az illető férfi realizálja, hogy elkövetkezett az idősödés szakasza. Az 50-es években a férfi teste, szervezete és mentális állapota is nagy változásokon megy keresztül: romlik a memória és a fizikai erőnlét, csökken a libidó és a szexuális teljesítmény, mérlegre kerülnek az élet dolgai, sok férfi ekkor kezd el rágódni olyan kérdéseken, hogy mit ért el eddig, milyen álmai nem valósultak meg, és mi várhat még rá a jövőben. Az újtól, a változástól való félelem miatt az érintett frusztrált, stresszes lesz, konkrétan pánikba esik, és akár irreális döntéseket is hozhat, sőt, sokszor olyan cselekedeteket hajt végre, amelyek a korábbi, fiatalkori életszakaszokra jellemzők.

Az új életszakasz kezdete nem csupán a férfiakat riaszthatja meg, ugyanúgy jelentkezhet a nők esetében is, jellemzően a változókor bekövetkeztekor. Főleg azokra a középkorú nőkre jellemző, akik a magánéletben és a munkában sem találják meg igazán önmagukat. Ezt a bizonytalanságot felerősítik a korral járó változások, így a nőknél is kialakulhat egyfajta pánik a jövőt illetően, hasonlóan, mint a férfiaknál.

Érthető, hiszen ebben az időszakban a nők nemcsak biológiai változásokkal küzdenek, hanem ugyanúgy jelen vannak a munkahelyi, családi problémák és még megannyi megoldandó, mindennapi akadály.

„A »kapuzárási válság« kifejezés negatív színben tüntetheti fel ezt az időszakot. De nem kell, hogy rossz legyen. Lehet ez egy lehetőség is arra, hogy átértékeljük az életünket” – írta Susan Albers pszichológus a Cleveland Clinic szakmai blogján. „Ez egy esély arra, hogy megállj, és időt és energiát fordíts arra, hogy kitaláld, mi az, ami számodra értékes”– magyarázta.

A már fent említett tanulmányból az is kiderül, hogy az életközépi válságot a munka és a magánélet minősége szintén befolyásolja. Azok, akik fiatalon nem ragadtak meg egy munkahelyen, hanem mertek váltani, változtatni, a korral járó változásokat is jobban kezelik. Akik azonban fiatalon éltek át válást, komoly szakítást, nagyobb eséllyel tapasztalják magukon azt, amit ma kapuzárási pániknak neveznek.

Melyek a kapuzárási válság jelei és tünetei a nőknél?

• depresszió és szorongás
• boldogtalanság
• a motiváció vagy a vágy hiánya, hogy időt szánj bizonyos tevékenységekre
• elégedetlenség a karrierrel és az életút más választásaival kapcsolatban

Hogyan kezeljük nőként a kapuzárási pánikot?

1. Ismerjük el!
Legyünk őszinték önmagunkhoz, ha depressziósak vagyunk vagy szorongunk. Nem tudjuk legyőzni azt, amit nem ismerünk el.

2. Végezzünk önvizsgálatot!

Merüljünk el mélyen az érzéseinkben, hogy kiderítsük, mi az, ami számunkra fontos. Gondoljuk végig: hol töltjük el az időnket, mire fordítjuk az energiánkat, mi az, ami örömmel tölt el minket?

„Derítsd ki, mik az energiavámpírjaid. Mi szívja el az energiádat ahelyett, hogy energiával töltené fel az életedet? Ez jelentheti a kapcsolatok újraértékelését: a mérgező kapcsolatok elengedését, új baráti társaságok keresését, esetleg több hobbit vagy egyéb önmagaddal kapcsolatos dolgot” – magyarázza dr. Albers a fentebb említett szakmai blogon.

3. Vesszen a bűntudat!
Ne érezzük magunkat rosszul az önvizsgálat miatt. Adjunk magunknak engedélyt arra, hogy felfedezzük ezeket a nagy életkérdéseket.

4. Vezessünk hálanaplót!

Írjuk le, amiért hálásnak érezzük magunkat. Olvassuk vissza a bejegyzéseinket, hogy lássuk, milyen élményekkel szeretnénk gazdagodni az életünkben.

5. Tegyük az egészséget prioritássá!
Dr. Albers azt javasolja, hogy keressük fel háziorvosunkat vagy nőgyógyászunkat, hogy segítsenek kideríteni, melyik tünetekkel érdemes komolyabban foglalkozni. A terapeutával való konzultáció is segíthet az érzelmeinken való navigálásban.