A depresszió ma már általános fogalom, ugyanakkor még mindig sokan összekeverik a rossz hangulattal. A kettő azonban nem jelenti ugyanazt. Ezért fontos, hogy tisztában legyél a depresszió tüneteivel.

Nem múló rosszkedv?

„Olyan depis vagyok” – szoktuk mondani, amikor összecsapnak a fejünk felett a hullámok, szakítottunk, vagy egyéb problémák miatt kedvetlennek, rosszkedvűnek érezzük magunkat. Teljesen normális, ha olykor letargikus hangulatba kerülünk, hiszen az élet velejárója, hogy olykor érnek minket veszteségek, kudarcok, ha a problémák miatt időnként nincs kedvünk mosolyogni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy depressziósak vagyunk.

A depressziós emberekre is jellemző a nyomott hangulat, de a betegségnek nem a szomorúság az egyetlen tünete. A leglényegesebb különbség a rosszkedv és a depresszió között a tünetek fennállásának időtartamában és azok intenzitásában rejlik. Míg a szomorúság, rosszkedv néhány napon, legfeljebb néhány héten belül elmúlik, a depresszió több mint két héten át, de akár hónapokig, bizonyos típusok esetén évekig fennállhat. Szintén nagy különbség, hogy ha csak rosszkedvűek vagyunk, attól még nem okoznak gondot a mindennapi feladatok, ám egy depressziós betegnek semmihez sincs kedve, sokszor az is nehézséget okoz számára, hogy reggel kikeljen az ágyból, és leküzdhetetlen akadálynak tűnhetnek a hétköznapi teendők. Ráadásul az enerváltság, a szomorúság gyakran minden különösebb ok nélkül jelentkezik, nem lehet megmondani, mi váltotta ki.

Milyen tünetekre figyeljünk? 

• Hangulati mélyrepülés:
  A depressziós beteg szomorúnak, elhagyatottnak, reményvesztettnek érzi magát, gyakoriak a hangulatingadozások, az érzelmi kitörések.
• Az érdeklődés elvesztése:
  A kedélybeteg ember elveszti az érdeklődését, illetve nem tudja élvezni azokat a tevékenységeket, amelyeket korábban szeretett, egyre inkább visszahúzódóvá válik, nehezen lehet kimozdítani, programokra invitálni, gyakran a kommunikáció is nehézkes vele. Olyan benyomást kelt, mintha már semmi sem érdekelné, semmi sem tudná örömre bírni. A beteg így is érzi.
• Egyre csökkenő önértékelés:
  Az illető elveszti az önbizalmát, gyakori az önvád, az önmarcangolás, a bűntudat, a feleslegesség érzése.
• Alvászavar:
  Előfordul, hogy valaki akár egész napokat tölt az ágyban, mégsem tudja kipihenni magát. Akár 12 óra alvás után is fáradtan ébred a beteg, de történhet az ellenkezője is, vagyis képtelen éjjel aludni, gyakran felébred, esetleg sokáig nem jön álom a szemére. Az alvászavarból fakad az állandó fáradtságérzés is, ami szintén gyakori velejárója a depressziónak.
• Koncentrációs zavarok:
  A betegnek problémát okozhat koncentrálni, legyen szó tanulásról vagy munkáról. Gyakrabban követ el hibát, elfelejt feladatokat, nehezen tud döntéseket meghozni.
• E lelki betegség előrehaladottabb fázisában megjelenhet a halál gondolatával való foglalkozás, de ez nem kritériuma a betegség diagnózisának. Nem minden depressziósnak vannak öngyilkossági gondolatai. Főleg nem a betegség enyhébb formájában.
• Testi tünetek is párosulhatnak a pszichés panaszokkal, ilyen a fejfájás, emésztési zavar, fogyás, hízás, szédülés.

Ahhoz, hogy kimondhassuk a depresszió diagnózisát, az imént felsorolt tünetekből nem kell mindnek teljesülnie, elegendő, ha a panaszok több mint fele legalább két hete fennáll. Érdemes minél hamarabb szakemberhez fordulni, ugyanis, ameddig a tünetek enyhék, addig a pszichoterápia is eredményes lehet. Ha súlyosabbá vagy tartóssá válnak, akkor már gyógyszeres kezelésre is szükség van.