A tüsszögésnek is megvan a maga etikettje, és ez bizony országonként változhat. Bár a koronavírus-járvány azért felülírt néhány illemszabályt.

A társadalmi etikettek országonként eltérőek lehetnek, így a tüsszentés-orrfújás mikéntje is változhat a világ különböző pontjain, ugyanakkor a különféle protokollokat a koronavírus-járvány igencsak átírta és meglehetősen egységesítette.

Persze ettől függetlenül akadnak azért ma is olyan bevett szokások és hiedelmek, amelyek a tüsszögéshez kapcsolódnak. Egyes kultúrákban például a dél és éjfél közötti tüsszentés szerencsét jelent. Máshol úgy tartják, ha öltözködés közben tüsszentünk, rossz napunk lesz, megint máshol azt mondják, szerencsét hoz, ha tüsszentés közben jobbra fordítjuk a fejünket. Tongán például gyakran annak a jele, hogy egy szeretted hiányzik neked, míg Lengyelországban a tüsszentés azt jelenti, hogy az anyósod rosszat beszél rólad, vagy ha nem vagy házas, akkor a leendő anyósoddal való kapcsolatod rossz lesz. Ami pedig az illemszabályokat illeti, íme néhány kulturális különbözőség!

Ahol rossz szemmel nézik a szipogást:

Olaszországban lehet orrot fújni nyilvánosan, ám a szipogást eléggé udvariatlannak tartják, és ha mégis megteszed, 10-ből 9-szer valaki megkínál egy zsebkendővel.

Ahol szinte mindent szabad:

Kína az egyik „legmegengedőbb” hely, már ami a tüsszögést és a szipogást illeti. Náluk például az étkezéseknek sincs szigorú etikettje, a vendéglőkben, éttermekben rendezett lakomázásokat hangzavar és élénk beszélgetés jellemzi. Számunkra talán kicsit furcsa lehet, de ott teljesen elfogadott a csámcsogás, a szipogás és böfögés az asztalnál, viszont tele szájjal beszélgetni náluk is illetlenségnek számít.

Ahol másik szobában fújják ki az orrukat:

A franciák az eleganciájukról híresek, így az sem meglepő, hogy náluk rossz neveltetésre vall, ha valaki „trombitálva”, azaz hangosan fújja az orrát. Ezt egyébként bevezethetnék itthon is, egyrészt tényleg rossz szokás, másrészt az erős orrfújás egyáltalán nem tesz jót az orrnak. Erről részletesebben is írtunk egy korábbi cikkünkben. 

De visszatérve a franciákra, ők átmennek egy másik helyiségbe, amíg kifújják az orrukat. Japánban is hasonló a helyzet, ezért, ha jól neveltnek szeretnénk tűnni, nyilvánosan semmi esetre se fújjuk ki az orrunkat, vonuljunk félre és úgy töröljük meg ott a nózinkat. Textil zsebkendő helyett pedig inkább papírt illik használni, amit törlés után el kell dobni.

Tudtad?

Szerte a világon a tüsszentő embernek valami jót, a leggyakrabban egészséget kívánunk. Hogy néhány ismertebb példával éljünk: az angol Bless you! (Áldás rád!), a német Gesundheit! (Egészség!) kifejezéseket használ, az arab országokban azt mondják, Alhamdulillah! vagyis Dicsőség Istennek!, míg az olaszoknál a Felicità! (Boldogság!), a franciáknál pedig Dieu vous! (Áldjon az Isten!) a megszokott kifejezés.

Miért pont ez a kifejezés a legelterjedtebb?

Az egyik elmélet szerint a szokás Rómából származik, a bubópestis korából, amikor I. Gergely pápa azt javasolta a híveknek, hogy tüsszentés (ez volt a pestis egyik fő tünete) után mondjanak el egy rövid imát, vagyis az Isten áldjon meg! kívánságot, hogy megóvják a beteget a haláltól.

Etikettől függetlenül, ez a tüsszentés helyes módja

Bár a kultúrák közötti illemszabályok változnak, a koronavírus-járvány megmutatta, hogy az egészségünk védelmében vannak olyan szabályok, amiket érdemes mindenhol betartani, hiszen a vírusok, baktériumok terjedése szempontjából nem mindegy, milyen módon tüsszentünk.

Ez a helyes módja:

• Dobd a használt zsebkendőket a szemétbe!
• Ha nincs nálad zsebkendő, köhögj vagy tüsszents a könyökhajlatodba, de a tenyeredbe, légyszi, soha!
• Orrfújás, köhögés vagy tüsszentés után moss kezet! Ne feledd, hogy a kézmosás az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy megelőzd saját magad és szeretteid megbetegedését, különösen azokban a kulcsfontosságú időszakokban, amikor gyakoribbak a bakteriális vagy vírusos fertőzések.
• Tanítsd meg a gyerekeknek, hogyan köhögjenek és tüsszentsenek helyesen!