Hiába élünk egy modern, minden igényünket kielégítő világban, a vashiány még ma is az egyik leggyakoribb hiánybetegség, amely többféle okból is kialakulhat. Szabóék bőven tudnak erről mesélni.

„Egy közös orvosi kivizsgálás derített fényt arra, hogy mindannyian vashiányban szenvedünk. Ráadásul különféle okokból” – kezdi a történetet Szabóné Júlia, aki először magán vette észre a tüneteket.

„Rendkívül fáradékony voltam, a hajam szárazzá, élettelenné vált, és a körmeim is berepedeztek. Éreztem, hogy valami nem stimmel, ezért elmentem a háziorvosomhoz, aki egyből vashiányra gyanakodott, és elküldött egy vérvizsgálatra” – meséli a nő.

Gyorsan kiderült az eredményeiből, hogy valóban vashiány áll a háttérben, ráadásul Júliánál ez már majdnem átcsapott vérszegénységbe. Az orvosával, ahogy ilyenkor az lenni szokott, első körben megpróbáltak rájönni a probléma okára, ami sok esetben elsősorban az egyoldalú táplálkozásban gyökerezik.

Vérrel távozó vastartalékok

„Az étkezésem nem lehetett a ludas, ugyanis mindig odafigyeltem arra, hogy vegyesen táplálkozzak, otthon mindig van friss gyümölcs, zöldség. És ugyan nem sokat, de rendszeresen eszünk halakat, a marhahúst is szeretjük, ezekben pedig sok a jól hasznosuló vas. Nincsen felszívódási problémával járó betegségem sem, nem dohányzom, nem iszom alkoholt, így értetlenül álltunk a jelenség előtt. Egészen addig, amíg az orvosom rá nem kérdezett arra, milyen erősségű a menstruációm” – meséli Júlia, aki, mint kiderült, régóta küzd heves erősségű havivérzéssel, és ezzel a nők azon 9-14%-ának a táborába tartozik, akik jelentős mennyiségű vért veszítenek a menstruációjuk során.

Alapesetben egy havivérzéssel körülbelül 60 ml vért veszítünk, ami átlagosan 4 óránként teszi szükségessé a normál méretű tamponok vagy intimbetétek cseréjét. Abban az esetben beszélhetünk erős menstruációs vérzésről (menorrhagia), ha a vérveszteség rendszeresen több, mint 80 ml.

Ekkora mértékű vérveszteségtől a nők gyengének, fáradtnak érezhetik magukat, és a nagyobb veszteség leapasztja a vasraktárakat is. Míg egy átlagosnak tekinthető menstruációval a nők 1 mg vasat veszítenek, addig az elhúzódó vagy erős havivérzések 6-8 mg vasveszteséget is okozhatnak. A kutatások azt mutatják, hogy a menorrhagiás nők túlnyomó többségének teljesen kimerültek a vasraktáraik.

Júlia ma intenzív vaspótlást kap szájon át bevehető vaskészítmény formájában, és ezzel párhuzamosan a nőgyógyásza is próbálja kideríteni az erős vérzés okát/okait.

Családi vérvizsgálat

A saját példájából okulva Júlia úgy döntött, hogy a férjét és a kamasz fiát is kivizsgáltatja. Bár nagy volt az ellenállás, végül apa és fia kénytelen volt elmenni egy vérvételre. Júlia azóta is hálás a határozottságáért, hiszen kiderült, hogy mindkettőjüknél fennállt a vashiány kockázata.

Tomi, a kamasz fiuk egy kicsit túlsúlyos, és amióta elkezdték érdekelni a lányok, rengeteget foglalkozik a külsejével, sokat sportol, és drasztikus diétába kezdett. Az orvos szerint azonban az intenzív fogyókúra sok értékes tápanyagtól és a szükséges mennyiségű vastól is megfosztja a szervezetet, amelynek következtében akár vashiányos vérszegénység is kialakulhat. Megelőzés céljából a háziorvos összekötötte Tamást egy dietetikussal, aki olyan kiegyensúlyozott diétás tervet állított össze a fiúnak, amely biztosítja számára a szükséges nyomelemeket, tápanyagokat, és fél év múlva kontroll vérvételre is visszahívta.

A családi vérvétel alapján az is kiderült, hogy a férj vasraktárai sem állnak fényesen a kezeletlen és eltitkolt, vérző aranyere miatt. Ferenc még a feleségének is szégyellte elmondani az altesti problémáját, és arról fogalma sem volt, hogy az akár súlyos szövődményekkel is járhat. Ezeknek a következményeknek az egyike lehet a vashiány, amit az aranyér egyik jellemző tünete, a vérzés okoz. Ez általában székelést követően a WC-papíron észlelt friss, élénkpiros vércsík formájában jelentkezik, és a sérült hámfelszín irritációja miatt alakul ki. Rendszerint csak néhány cseppnyi vér ürül, ám hiába tűnik kevésnek, a kezeletlen aranyérbetegség tulajdonképpen krónikus vér-, és ezzel együtt vasvesztéssel jár. Így történhet meg, hogy az idült aranyeresség hosszú távon vérszegénységet is okozhat.

„A vérszegénységem nemcsak arra tanított meg, hogy többet kell tudnunk a testünk igényeiről, hanem arra is, milyen fontos, hogy rendszeresen járjunk kivizsgálásra” – mondja Júlia, és ezzel Ferenc is egyetért, aki sokkal komfortosabban érzi magát, amióta az aranyerét kezelik és szedi a vastablettát. És arra is rájött, hogy nincs abban semmi szégyellnivaló, ha orvoshoz fordul.