A férfiak hozzáállása a betegségekhez gyakran két szélsőség között ingadozik. Egyesek a legkisebb betegségtől is komolyan szenvednek, míg mások mindent el akarnak titkolni, vagy erőn felül próbálják elviselni a tüneteket. Mindemellett gyakran jellemző rájuk az is, hogy lehetőleg inkább elkerülik az orvosi rendelőket, és azonnali gyógyulást remélnek.

Kutyabaj

Az idősebb generáció férfi tagjairól nagy általánosságban el lehet mondani, hogy csak akkor mennek orvoshoz, ha már nagyon fáj, vagy ha már nagy a baj. Ez szorosan összefügg azzal a szerencsére kikopóban lévő társadalmi sztereotípiával, hogy egy férfi nem panaszkodik, egy férfi bírja a fájdalmat.

Pedig a korai felismerés a legtöbb betegség kezelése szempontjából nagyon fontos, épp ezért ideje azon túllépni, és a fiú gyermekeinket se arra neveljük, hogy ha fizikai panaszt, tünetet észlelnek, „férfi módjára tűrjék a fájdalmat”. Nem szégyen, ha a problémánkra professzionális megoldást keresünk, legyen szó lelki vagy fizikai panaszról.

„Ebbe én belehalok!”

A másik oldalon azt a hozzáállást találjuk, amelyet a reklámokból is jól ismerünk: a szenvedő férj, ahogy nyakig betakarózva szenved egy kis meghűléstől a kanapén, és igényli az otthoni full szobaszervizt.

A jelenségnek neve is van: „férfinátha”, azaz amikor a legapróbb tüneteket is eltúlozzák. Gyakori panaszuk, hogy „olyan rosszul érzem magam, mintha haldokolnék”, és minden körülöttük lévőtől maximális figyelmet és gondoskodást várnak el. Bár ez a hozzáállás sokak számára vicces lehet, a háttérben komoly pszichológiai okok húzódhatnak meg, mint például a gyermekkori betegségek során szerzett élmények vagy a családi minták.

Ennek a teljes ellentétei azok a fentebb említett férfiak, akik mindenáron el akarják titkolni betegségeiket, és még a legsúlyosabb tüneteket is próbálják erőn felül elviselni.

Az 56 éves Gyula hosszú ideje vérző aranyérrel küzdött, de csak akkor keresett fel proktológust, amikor már annyira legyengült, hogy a hozzátartozók támogatták be a rendelőbe. Az ilyen viselkedés hátterében gyakran a szégyenérzet, a gyengeség kimutatásától való félelem és a társadalmi elvárások állnak.

Vashiány a férfiaknál?

A férfiak hajlamosak például a vashiányt is bagatellizálni, amolyan női problémának tartani. Tény, hogy a menstruáció miatt a nők hajlamosabbak a vashiányra, ettől függetlenül a férfiaknál is előfordulhat, különösen bizonyos élethelyzetekben vagy betegségek következtében. Az egyik leggyakoribb ok a rejtett vérzés, mint például a fent említett aranyér, vagy a gyomor- és bélrendszeri problémák. A vashiány tünetei közé tartozik a fáradékonyság, a gyengeség, a fejfájás és a koncentrációzavar, amelyek jelentősen befolyásolhatják az életminőséget.

Egy tipikus példa a férfiak vashiányára az a történet, amikor egy középkorú férfit hosszú ideje tartó fáradtság és gyengeség gyötört. Az orvosi vizsgálatok során kiderült, hogy vérző aranyere miatt tartósan veszítette a vasat. Miután megfelelő kezelést kapott, állapota gyorsan javult.

Egy másik esetben egy fiatal férfi intenzíven sportolt, de nem figyelt oda a táplálkozására, ezért szintén vashiányos lett. Miért? Mert a sportolás miatt megnövekedett a szervezete vasigénye, és a nem megfelelő étrendje miatt kialakult a hiányállapot. Amint elkezdett vasban gazdag ételeket fogyasztani és az orvosa javaslata alapján vaspótló készítményt szedni, a teljesítménye és a közérzete is javult.

Nem szégyen az öngondoskodás

A férfiak egészséghez való hozzáállása sokszínű és gyakran szélsőséges. Fontos, hogy felismerjék és elfogadják a segítség szükségességét, hiszen az időben történő orvosi beavatkozás sokszor megmentheti őket a komolyabb problémáktól. A vashiány pedig, a tévhitekkel ellentétben, a férfiak esetében is előfordulhat, és súlyos tüneteket okozhat, ezért fontos a megelőzés és a megfelelő kezelés. A társadalomnak és a közvetlen környezetnek is szerepe van abban, hogy támogató légkört biztosítson a férfiak számára a betegségek kezelésében.