A vashiányos állapot okainak felderítése minden esetben orvosi vizsgálatot igényel, ahogyan a vas pótlását sem ajánlatos a saját szakállunkra végezni. Elmagyarázzuk, miért fontos a megelőzés, és miért elengedhetetlen a megfelelő kezelés.

A vashiány nem ritka jelenség,

olyannyira nem, hogy több mint másfél milliárd embert, azaz a Föld minden negyedik lakóját érinti. Csak Európában minden harmadik menstruáló nő, négy várandós anya közül három, illetve a kisgyermekek közel fele vashiányos, míg a vashiány miatt kialakuló vérszegénység a gazdaságilag fejlett országok lakosságának 2-4 százalékát is érinti.

Bár globális probléma, ennek ellenére még ma is jellemző, hogy a hiányállapotot csak akkor diagnosztizálják, amikor a páciens egészsége már megsínylette a vashiányt. Ez a létfontosságú nyomelem ugyanis hatással van az egész szervezet működésére, legyen szó az oxigénellátásról, az energia-metabolizmusról, kollagénszintézisről, idegrendszeri funkciókról, vagy akár a bőr, a haj, a köröm állapotáról. Ehhez mérten a vas-raktárkészletünk csökkenése számos tünetet produkálhat, illetve számos tényező vezethet a hiánybetegség kialakulásához. A serdülőkori gyors növekedéstől kezdve az erős menstruáció alatti fokozott vasvesztésen át egészen a kiegyensúlyozatlan étkezésig, különféle krónikus gyulladásokig, felszívódási zavarokig számos okból ürülhetnek ki a vasraktáraink. Sajnos a modern életmód sem kedvez az optimális vasszint fenntartásához, hiszen a feldolgozott, tartósítószerektől hemzsegő ételek, az egyoldalú táplálkozás vagy az alapanyagok csökkenő vitamin-, nyomelem-, és tápanyagtartalma miatt egyre kevesebb vashoz jutunk hozzá.

Épp ezért érdemes évente egyszer orvosi vizsgálattal ellenőriztetni, hogy a túlzott fáradékonyságunk, a sápadtságunk esetleg nem a vashiánnyal függ-e össze. A vérvétel azért is szükséges, mert így derülhet fény a vashiány okára, mértékére. Mutatjuk, hogy a vashiánynak milyen fokozatai vannak, és hogy a szakemberek milyen megoldásokat alkalmaznak attól függően, hogy milyen szintű hiánybetegséggel állunk szemben.

0. lépcsőfok: Keressük meg az okokat!

Vannak olyan élethelyzetek, életszakaszok, amikor a szervezetnek eleve több vasra van szüksége. Ilyen például a serdülőkor, a várandósság, a versenysport vagy az erős fizikai megterhelés. Az okok felderítése azért is elengedhetetlen, mert a természetes állapotokon túl előfordulhat, hogy valamilyen betegség, kóros folyamat áll a vasraktárak kiürülésének hátterében. Ilyen lehet a vérzékenység, a felszívódási zavarokkal járó bélbetegségek, a daganatos betegségek, gyógyszerek mellékhatásai, az általánosnál erősebb menstruáció, az intenzív sport vagy a nem megfelelő táplálkozás.

Első lépcsőfok: a megfelelő étrend kialakítása 

A vashiány mértékét vérvételből állapítják meg. Amennyiben a hiányállapot csekély mértékű, a páciensnek vasban gazdag étrendet írnak elő. A legjobb vasforrás az állati eredetű fehérje (hús), és bár bizonyos növények is sok vasat tartalmaznak, a vegetáriánus étrenden élőknek célszerű dietetikus segítségét kérniük az étrend összeállításához, hogy semmiből se szenvedjenek hiányt.

Második lépcsőfok: étrend-kiegészítők

Az étrend-kiegészítők a kiegyensúlyozott, tudatos étkezés mellett egyfajta biztonsági tartalékként segíthetnek a vasraktáraink megfelelő telítettségének fenntartásában. Ezek azok a készítmények, amelyek vény nélkül kaphatók a gyógyszertárakban, drogériákban, bioboltokban, szupermarketekben. Fontos tudni, hogy az étrendkiegészítők nem tartalmaznak olyan nagy mennyiségű vasat, mint a gyógyszerkészítmények, így vashiány kezelésére vagy megelőzésére nem alkalmasak, csupán a normál, vegyes étkezés kiegészítését szolgálják.

Harmadik lépcsőfok: gyógyszerkészítményekkel a feltöltésért

Ha laboreredményekkel is igazolt a vashiány, úgy magas vastartalmú, csak gyógyszertárban kapható, recept nélküli vagy receptköteles gyógyszerkészítményekre van szükség.

A vaspótló gyógyszerek a vas2⁺-só tartalmú, valamint vas3⁺- komplex hatóanyagú készítményekre oszthatók fel.  A vas3⁺-komplex hatásossága ugyanolyan, mint a vas2⁺-termékeké, viszont a szervezetünk számára több előnye van:

• Étkezéskor bevehető, mivel ételek, ételkomponensek nem gátolják a felszívódását, sőt így még jobban is hasznosul.
• Biztonságos, mert csak annyi vas szívódik fel belőle, amennyire a szervezetünknek szüksége van, így nem lehet túladagolni.
• Kevesebb gyomor-bélrendszeri mellékhatással, elenyésző székrekedéssel jár, mint a vas2⁺ sók szedése.

A gyógyszeres kezelés hatására általában pár hónap után normalizálódik a vérkép, de a kiürült vasraktárak feltöltéséhez akár fél év is szükséges lehet, illetve a kiegyensúlyozott táplálkozást továbbra is folytatni kell.

Negyedik lépcsőfok: vaspótlás intravénásan

Amennyiben súlyos a vashiány és a vas emésztőrendszerből történő felszívódása különböző betegségek miatt akadályozott, olyankor indokolt lehet az orvosi felügyelettel alkalmazott intravénás vaspótlás. Ilyen esetekben kiemelten fontos a szükséges dózis pontos és személyre szabott meghatározása, a súlyos tünetekkel járó túltöltés elkerülése érdekében.

A szakemberek tanácsa, hogy ne várjuk meg, amíg súlyosabb vashiány lép fel a szervezetünkben, inkább gondoljunk a megelőzésre és figyeljünk oda a kiegyensúlyozott táplálkozásra. A tartósan kezeletlen vashiány során kiürülnek a vasraktárak, ami vashiányos vérszegénységhez (anémia) vezethet, amely életet veszélyeztető, azonnali beavatkozást igénylő állapot.